Sikerült végre átnéznem és kiválogatni a képeket egy lezáró bejegyzéshez.
Már említettem, hogy mi St. Julian, St. Giljan részen voltunk, ami nem az a tipikusan szép rész, hanem egy buli negyed. Itt nincs olyan gyönyörű tengerpart, illetve van, de ott nem lehet strandolni. Ha jönnénk még ide nyaralni, biztos hogy Buggibába mennénk. :)
Kiindulásnak az Intercontinental tetején lévő medencét mutatom meg. Itt pihentük ki az esti bulik fáradalmait. :)
Kilátás a medencétől. A hajók előtt volt elkerítve egy rész, ott volt a strand, de ez nem olyan igazi, mert ugye a hajóktól nem látszott a tenger.
Hiltonnál lévő kikötő.
A következő képeket pedig már a szigetnéző buszról készültek. Természetesen megint utolsó napra hagytuk a túrát, és mivel ráadásul vasárnap volt, a buszok 1 órával kevesebb ideig mentek. 30 percenként jártak a járatok, így csak 1 helyen tudtunk leszállni.
Ja igen, két nagyobb cég is foglalkozik ilyen túrákkal, de biztos vannak még mások is, mi ezzel voltunk:
http://www.maltasightseeing.com/EN/content/1
Az északi, kék túrát választottuk, 1 kör 3 óra, ha nem szálltok le. Ha a déli útvonalon is végé akarunk menni, az még 3 óra, és ha még le is szeretnénk szállni, akkor már nem elég 1 napot rászánni. Sőt, van egy harmadik útvonal is, ami átmegy a szomszédos Gozo szigetre és ott van még a Blue Lagoon is, amit nagyon sajnálom hogy kihagytunk, de én nem szállok hajóra. Annak nem lesz jó vége. :)
Szóval St. Julianből indultunk a busszal.
Valletta kapuja:
Ez pedig már Mdina, a régi főváros. Azért választották először ezt a helyet a szigetlakók, mert innen olyan körpanoráma van, hogy elláttak bármerre, ahonnan az ellenség jöhetett.
Itt leszálltunk és körbenéztünk kicsit. :)
Vissza a buszra. ÉS jött a feketeleves, ugyanis "autópályán" is megy a busz. Olyan erős, hideg menetszél volt, hogy az orrom elé kellett tegyem a kezem, ha levegőt akartam kapni. Ez abszolút negatív volt a túrában, de hát elég nagy a sziget és ha csak így lehet körbejárni, akkor így lehet.
Ó igen, Máltán nemzeti étel a nyúl. Állítólag túl sok van belőlük, én mégsem találkoztam eggyel se.
Végre kiértünk a tengerpartra. Szicília nagyon közel van, elvileg ha nagyon tiszta a levegő, akkor még látni is lehet.
Összességében örülök, hogy elmentünk erre a túrára és láttam Málta szépségét is a bulis putri mellett. :D
Az emberek mindenhol beszélnek angolul, de van egy saját nyelvük is. Nem találkoztam egyébként semmi negatívummal ezen a kis szigeten, és ha megtaláljuk a tipikus nyaralóhelyeket, biztos vagyok benne, hogy csak jó emlékkel megy innen el mindenki. :)
A végére egy kis érdekesség. Ittatok már ilyen italt? Brain Damage a neve és nekem nagyon tetszik ahogy elkészítik. Barack likőr, grenadine és Bailey's van benne. Én nem kóstoltam, de a fiúk szerint gumicukor íze van. :)
Ennyi lett volna a képes beszámoló a máltai utunkról. Ha van kérdésetek, tegyétek fel és válaszolok rájuk. :)
Már említettem, hogy mi St. Julian, St. Giljan részen voltunk, ami nem az a tipikusan szép rész, hanem egy buli negyed. Itt nincs olyan gyönyörű tengerpart, illetve van, de ott nem lehet strandolni. Ha jönnénk még ide nyaralni, biztos hogy Buggibába mennénk. :)
Kiindulásnak az Intercontinental tetején lévő medencét mutatom meg. Itt pihentük ki az esti bulik fáradalmait. :)
Kilátás a medencétől. A hajók előtt volt elkerítve egy rész, ott volt a strand, de ez nem olyan igazi, mert ugye a hajóktól nem látszott a tenger.
Hiltonnál lévő kikötő.
A következő képeket pedig már a szigetnéző buszról készültek. Természetesen megint utolsó napra hagytuk a túrát, és mivel ráadásul vasárnap volt, a buszok 1 órával kevesebb ideig mentek. 30 percenként jártak a járatok, így csak 1 helyen tudtunk leszállni.
Ja igen, két nagyobb cég is foglalkozik ilyen túrákkal, de biztos vannak még mások is, mi ezzel voltunk:
http://www.maltasightseeing.com/EN/content/1
Az északi, kék túrát választottuk, 1 kör 3 óra, ha nem szálltok le. Ha a déli útvonalon is végé akarunk menni, az még 3 óra, és ha még le is szeretnénk szállni, akkor már nem elég 1 napot rászánni. Sőt, van egy harmadik útvonal is, ami átmegy a szomszédos Gozo szigetre és ott van még a Blue Lagoon is, amit nagyon sajnálom hogy kihagytunk, de én nem szállok hajóra. Annak nem lesz jó vége. :)
Szóval St. Julianből indultunk a busszal.
Valletta kapuja:
Ez pedig már Mdina, a régi főváros. Azért választották először ezt a helyet a szigetlakók, mert innen olyan körpanoráma van, hogy elláttak bármerre, ahonnan az ellenség jöhetett.
Itt leszálltunk és körbenéztünk kicsit. :)
Vissza a buszra. ÉS jött a feketeleves, ugyanis "autópályán" is megy a busz. Olyan erős, hideg menetszél volt, hogy az orrom elé kellett tegyem a kezem, ha levegőt akartam kapni. Ez abszolút negatív volt a túrában, de hát elég nagy a sziget és ha csak így lehet körbejárni, akkor így lehet.
Ó igen, Máltán nemzeti étel a nyúl. Állítólag túl sok van belőlük, én mégsem találkoztam eggyel se.
Végre kiértünk a tengerpartra. Szicília nagyon közel van, elvileg ha nagyon tiszta a levegő, akkor még látni is lehet.
Összességében örülök, hogy elmentünk erre a túrára és láttam Málta szépségét is a bulis putri mellett. :D
Az emberek mindenhol beszélnek angolul, de van egy saját nyelvük is. Nem találkoztam egyébként semmi negatívummal ezen a kis szigeten, és ha megtaláljuk a tipikus nyaralóhelyeket, biztos vagyok benne, hogy csak jó emlékkel megy innen el mindenki. :)
A végére egy kis érdekesség. Ittatok már ilyen italt? Brain Damage a neve és nekem nagyon tetszik ahogy elkészítik. Barack likőr, grenadine és Bailey's van benne. Én nem kóstoltam, de a fiúk szerint gumicukor íze van. :)
Ennyi lett volna a képes beszámoló a máltai utunkról. Ha van kérdésetek, tegyétek fel és válaszolok rájuk. :)
