A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hawaii. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: hawaii. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 11., szombat

Beszámoló - Hawaii összegzés

20 napot töltöttünk Hawaiion, igaz nem csináltunk annyi programot, mint amennyi kifutotta volna az időnkből, de azért úgy gondolom egy keveset már tudok írni erről a szigetről (?). Minek nevezzem, várost nem írhatok, országot sem, bár szerintem az lenne a megfelelő. Ugyanis Hawaii semmiben, de abszolút semmiben nem hasonlít Amerikára. Ezért én nem is tekintek úgy rá, mint Amerika egyik államára.
A Hawaiiak sem szeretik, hogy be lettek kebelezve, mindent megtesznek azért, hogy megtartsák a hagyományaikat, ne vesszen kárba az, hogy ők inkább polinéziaiak, mint amerikaiak.


Amerika legnyugatibb pontja 4025 km-re található, ez több, mint Los Angelestől New Yorkig (3961 km). A repülőút Los Angelestől Honoluluig 5 és fél óra. Azért elég nagy távolság. New York és Hawaii között 6 óra az eltérés. Nem is értem, hogy eshetett meg, hogy Amerika úgy gondolta, hogy Hawaii még őket illeti...

Sebaj, szurkolok a hawaiiaknak, hogy tartsák meg a hagyományukat, és próbáljanak meg maguk maradni.

Mikor megérkeztünk, átszállásokkal, várakozásokkal együtt egy olyan 26-28 óra út után (igaz egy éjszakára megálltunk Las Vegasban, hogy mégse legyen olyan nagyon sok az út), az első feladat a 12 óra időeltolódás leküzdése volt. Ennyire messze még nem voltunk Magyarországtól, eddig 10 óra eltérés volt a legtöbb keleti irányba, de erről majd később. :)

Már rutinosnak mondhatjuk magunkat ilyen téren, és szerintem a szervezetünk is tudja, hogy folyton össze vissza vagyunk, és nyugat felé könnyebben is megy az átállás, ez mégsem volt annyira egyszerű. Azt szokták mondani, hogy amennyi órát kell átállni annyi napba fog telni, ez nagyjából így is van. Otthon dél körül kelünk és 3 körül fekszünk, szóval azért nagyjából nyugatibb időre vagyunk állva, de azért az első pár napban este 6-7 óra körül feküdtünk és reggel 4-5 körül keltünk... Kellett azért egy bő hét, hogy úgy nagyjából emberi időre álljunk át.

Az első egy hét esős volt, úgyhogy nagyon nem csináltunk semmit, csak pihentünk, azt se tudtuk jó formán, hogy milyen nap van. :)
Amint kisütött a Nap, megnéztük az óceánpartot, fürödtünk, egész jó volt a víz. Waikiki beachen voltunk, ott több féle partrész is volt. Volt 1 teljesen szabadon, ahol a hullámok kiértek a partig, volt félig elkerített és volt teljesen elkerített, ahova ugyan folyt be a víz, de melegebb és nyugodtabb is volt. Ugyanakkor rájöttünk, hogy jó magyar lévén nem vagyunk mi homokhoz szokva és nem is szerettünk még meg azóta sem, úgyhogy többször inkább a hotel medencéjénél voltunk, mint a parton nem beszélve arról, hogy Amerikában nem lehet közterületen inni, úgyhogy az is jobban csábított a medencéhez, hogy ott megtudtunk inni egy jó hideg sört. :)


Honolulu és Waikiki nagyon kiéleződött a turistákra, illetve rengeteg tömbház van és zöld terület alig. A parton azért jócskán van, ahol már korábban írtam azt csinál az ember amit akar. Elég sok hajléktalan lakik ott sátrakban, többen jógáznak,vagy éppen kiülnek piknikezni, barbequezni.
A sziget körüli túra vezetőnk mondta, hogy ha az igazi Hawaiit akarjuk látni, akkor át kell mennünk a hegyen. Honolulut ugyanis egy hegyvonulat veszi körül, ami felett mindig felhős volt az ég. Igaza volt, az a kicsi amit láttunk a szigetből a buszból sokkal jobban tetszett, mint Honolulu. És még azt is mondta, hogy Amerikához való csatolásuk után 1 dolgot kaptak az álmok földjétől, az pedig nem más, mint a gyorséttermek. Írtam már ezt is korábban, hogy nem sok jó helyet találtunk, ahol normális ételt lehetett volna kapni. Hamburger, pizza, hot dog, steak volt mindenhol.

Úgyhogy én azt ajánlom, hogy ha egyszer valamelyikőtök Hawaiira tervez utazni, inkább Mauit, vagy a Nagy szigetet szemelje ki, de ha nem, legalább egy szigetek közötti túrát iktasson be. Ezt az egyet sajnálom, hogy kihagytuk, igaz nem olcsó, de azért mégse minden nap jár arra az ember. Én szívesen elmentem volna egy még működő vulkán túrára is, igaz 500$ lett volna fejenként, de biztos nagy élmény lett volna.



Nagyon sok program van, helikopterezés, parasailing ( mikor egy motorcsónak húz valakit ejtőernyővel, ez nagyon jó amúgy!), tengeralattjárózás, szigettúra, szörfözés, hajókázás akár naplementében, bálna nézés (ez időszakos, és kétszer voltunk már olyan helyen, ahol volt ilyen program, persze egyszer sem jó időben mentünk...), és rengeteg sok minden. 1 dolog még ehhez, hogy semmiképp ne a szállodában foglaljatok programokat, hanem menjetek ki az utcára és ott, mert fele annyiba kerülnek ott a dolgok, mint amennyiért a hotelek adják a csomagokat.

Közlekedésről már írtam, hogy szinte mindenhova megy busz, 2,5$ a jegy egységesen és 1 visszaútra, vagy átszállásra is adnak jegyet, amit 3 órán belül lehet felhasználni.
3 turista buszjárat is van, ezek 2$-ba kerülnek és csak 1 útra, viszont nyitottak a buszok és tényleg meg lehet nézni róluk a várost.

Most így hirtelen nem jut már más az eszembe, de ha valamire kíváncsiak lennétek még, akkor írjátok meg és kiegészítem a posztot.

Búcsúzunk Hawaiitól, 4 nap Los Angeles következett.

2011. június 7., kedd

Beszámoló - Oahu szigettúra

Szeretem az olyan túrákat, ahol viszik az embert, nem kell semmit szervezni, csak hallgatni a történeteket és nézni. Ez is ilyen volt. Reggel fél 9 körül felszedtek minket a szálloda előtt és este 10-re értünk vissza.
Hawaii 8 nagyobb szigetből áll, Oahun van a főváros, Honolulu.
A túra nagy vonalakban 10 megállóból állt keresztül a szigeten (mi néhányat kihagytunk, gondolom időhiány miatt), majd olyan 1 körül értünk oda a Polinéz kulturális centerhez. Itt a polinéz szigeteknek külön-külön van egy területe, ahol bemutatják a szokásaikat, végül pedig fél 8kor egy fantasztikus show kezdődött egy nagyobb színház félében.

1. Első megállónk egy kilátóhoz vezetett, állítólag Amelia Erhartnak van itt állítva emlékmű, bár ezt nem találtuk meg. ( 1934-ben Hawaiiról átrepült Kaliforniáig. Ez az út a mai utasszállítókkal 5 és fél óra. )
Egy kis ízelítő abból, hogy milyen kilátás várt ránk a következő néhány órában:

(Anya ilyen az óceán! :) )

Itt 10 percet tölthettünk, kb. 15-en voltunk a buszon egyébként.

2. A második megálló a Halona Blow Hole-nál volt. A blowhole nem más, mint a bálnák feje tetején lévő légzőnyílás, ahol kifújják a vizet. Itt nem bálna van, hanem egy képződmény, amiből ha megtelik vízzel, szintén magas oszlopban tör ki egy kis nyíláson. Képekkel ezt nem tudom nektek jól visszaadni.
A kilátás megint csak fantasztikus volt, gyönyörű színei voltak az óceánnak, a világostól a sötétkékig.


3. Makapuu kilátó és világítótorony

Itt leginkább a Manala, vagyis Nyúl-szigetet tartottam érdekesnek megemlíteni, ami nem az alakja miatt kapta a nevét, hanem mert 1994-ig nyulakat neveltek a szigeten. Azért vetettek véget a nevelésüknek, mert nagyon rombolták az őshonos környeztet, és sok madár ezen a szigeten költ. A galériában lesz majd kép a világítótoronyról is.


4. Pali kilátó

Ez már a sziget belsejében, erdős részen található, érezhető is volt a hőfokon. Nagyon erősen fújt a szél, és fáztunk is rendesen. Ami meglepett, az első, amit a buszról leszállva láttunk, nem más volt, mint egy csirke. Aztán felállt és kijött alóla vagy 10 kiscsibe. :) Volt jó pár kakas is még és több tyúk, kiscsibékkel, fogalmunk sincs, hogy hogy kerültek ők oda, vagy az erdőben élnének? Mindenesetre a buszsofőrök dobáltak nekik magokat. Pár lépés, és máris a városra néztünk le, óriási hegyek között.
Ez a kilátó tanúja volt Hawaii egyik legvéresebb csatájának, Kamehamea I 1795-ben a Hawaii Nagy szigetről hajózott ide 10000 ezer katonával miután bevette már Mauit és Molokait (mind a 4 sziget Hawaiihoz tartozik ma). Kalaniküpule vezette az Oahu sziget csapatát, és a hátrálásuknak ez a hegyvonulat vetett véget. Több, mint 400 katona esett le innen, és ért földet 305 méterrel lejjebb.
A part felől jövő szél, nagyon erősen felfele áramlik a hegy lábától. A vezetőnk mesélt egy történetet, miszerint egy lány annyira el volt keseredve egy fiú miatt, hogy fogta magát és kiugrott. Azonban nem halt meg, ugyanis a szél visszarepítette a kilátóra. És azt is elmondta még, hogy itt látta életében először az anyósa bugyiját, aki szoknyában érkezett a kilátóhoz... :)


5. Dole Plantation - ananász farm

Ha azt mondják nekem, hogy Dole nekem a banán jut eszembe, pedig ananászt és epret, és még sok más gyümölcsöt is termel ez a cég. James Drummond Dole 1899-ben érkezett a szigetre. Nem ő volt az első, aki ananászt termelt itt, de ő fedezte fel a benne rejlő lehetőséget, és lett ismert Ananász királyként egész Amerikában. Az első konzervgyár már 1901-ben működött is. 1930-ra Hawaii a világ ananász főrvárosa lett. Ekkor a vállalat évente több, mint 200 000 tonna ananászt gyártott. 1940-ben már 8 cég foglalkozott Hawaiion az ananásztermesztéssel. James Dole 1958-ban hunyt el, 80 évet élt.
Tegye fel a kezét, aki azt hiszi, hogy az ananász fán terem. Ha van ilyen köztetek, akkor az téved, ugyanis földi gyümölcs. (Na jó, én is csak a Farmvilleből tudtam... :) )
Nagyon sok fajtája van, itt a látogató centrumba kis 1*1 méteres kockákba ültettek belőlük, de amikor haladtunk tovább a busszal láttuk, hogy mekkora is valójában egy ilyen farm. Vagyis nem láttuk, mert egyszerűen nem volt vége semerre sem!


6. Következett volna egy megálló az északi parton, ami kimaradt. Ezt nagyon sajnáltam, ugyanis annyira gyönyörű partok voltak itt, hogy az nem igaz. És azt is sajnáltam, hogy az utolsó előtti napra hagytuk ezt a túrát, ugyanis elmondta a buszsofőr, hogy jön erre busz Honoluluból és 2,5$ mindössze a jegy... A sziget egyébként 45 perc alatt átszelhető, tényleg nem nagy.

7. Polinéz kulturális center

Körülbelül fél 2-re értünk ide. Fél 6-tól volt vacsora, úgyhogy addig volt időn itt bolyongani. A center a következőképpen néz ki:


6 szigetnek van kis faluja : Samoa, Aotearoa, Fiji, Hawaii, Tahiti, Tonga. Marquesas-t nem láttuk, mert átalakítás miatt itt volt az egyik csoportnak a vacsora. Rapa nuinál pedig csak 4 darab kőszobrot találtunk.

A falukban bemutatók mentek, Samoan megmutatták, hogy törik fel a kókuszdiót, ami nem csak az a kis barna szőrös golyó, amit mi jól ismerünk, hanem annak van egy nagyobb zöldes héja is! Illetve a pálmafára mászást, ami teljesen sima. Hawaiion arról, hogy milyen eszközöket használtak például a zenékhez, Tahatin hula táncot tanítottak a nőknek, Tongán pedig doboláshoz hívtak 3 önként jelentkezőt a közönségből. Minden ott dolgozó nagyon jókedvű volt, a bemutatók is jó hangulatban teltek, én nagyon élveztem. Viszont úgy végig szaladtunk az egészen, hogy a felépített házakba nem nagyon néztünk be, 1-2-be azért sikerült, majd ott lesz a képek között. Félidőben volt egy show a vízen. Kis tutajokon jöttek a már említett szigetek népviseleteiben a lányok és fiúk, és táncoltak a közönségnek.


5 órakor már mindenki odagyűlt a vacsorázó helyhez, ami szintén egy ilyen féloldalas helység volt, elől színpaddal, ahol zenészek voltak és többen táncoltak meg énekeltek is a vacsora alatt. Büfé vacsora volt, a rendszer úgy nézett ki, hogy első körben a lent ülők mehettek a legfelül található ételekhez, majd úgy szépen sorban irányították az embereket. A vacsora alatt mi ittunk két shake-et, amit ilyen formában kaptunk meg:


A vacsora és a show között még elég sok időnk volt, kb. 45 percen át unatkoztunk, de megérte. Nem szoktunk színházba járni, meg tulajdonképpen mozin kívül sehova, de ez a bemutató annyira tetszett, és úgy át tudtam élni (talán amiatt, mert én is táncoltam 9 évig, igaz csak a szülőknek tartottunk évente egy bemutatót :) ), hogy kétszer még pityeregtem is. Az előadás alatt nem lehetett videózni, se fotózni. Nyitott volt a színpad, a nézőtér viszont fedett. A környezetet úgy építették meg, hogy elől homok volt, vagyis a nézőtér volt a tenger, hátrébb pedig barlangok, fák, erdők és még egy vulkán is volt. Vízesést és vulkánkitörést is szimuláltak.


A darab neve Há - Breath of life, vagyis az Élet lélegzete (?).
A darab kezdetén egy férfi és egy terhes nőt elűz a természet a hazájukból, így hajóra szállnak és Tonga partjain kötnek ki. A helyik üdvözlik a párt, és nem sokkal később megszületett Mana. Házat építettek a családnak, majd Hawaiion folytatódik a történet, ahol a kisfiú növekedni kezd. Ahogy Mana növekszik Aotearoa-n megtanul vadászni. Mikor felnőtt tovább hajózik, hogy tanuljon, megismerje a világot és Samoa-n köt ki, ahol a szerelmet is megtalálja. Miután elnyerte a samoaiak bizalmát, tovább hajózik a lánnyal, és Tahitin építenek házat maguknak. Fiji pedig úgy láp a képbe, hogy megtámadja Samoa-t, megölik Mana apját, aki később szellem formájában visszatér, mikor Mana és Lani gyermeke megszületik.
Hát nagyjából ez az Élet. :)

Nekem nagyon tetszett, már sajnálom, hogy nem vettük meg a cd-t a műsorról.

Ezután visszatértünk a buszhoz és indultunk haza. Nagyon elfáradtunk, de megérte.

Még egy lezárást írok majd Hawaiiról, utána pedig Los Angeles következik. :)

Képek - Oahu szigettúra

A túra képeit itt találjátok: Szigettúra.

2011. május 28., szombat

Képek - Tengeralattjáró

A képeket IDE kattintva tudjátok megnézni.

Beszámoló - Tengeralattjáró

Egyik nap (volt az úgy 4-5 nap is) eléggé felhős, esős volt az idő, így úgy döntöttünk, hogy valami olyat csinálunk, amihez nem kell Nap. Ez pedig tengeralattjárózás volt. :)
A Hilton hoteltől indul a program, óránként összegyűjtenek jó sok embert, majd kiviszik őket úgy 10 percre a parttól, ahol vár rájuk a tengeralattjáró, amiből 2 fajta van. Az egyik nagyobb, nagyobb ablakokkal, a másik kisebb kisebb ablakokkal. Mi a kisebbre mentünk, egyrészről abból is jól lehetett látni, másrészről ez is 90$ volt fejenként (+adó).
Szóval kihajóztatták a népet, majd azok szálltak le először, akik a nagyobb tengeralattjáróra vettek jegyet. Ennek mi örültünk, ugyanis így kétszer láthattuk, hogy bukkan felszínre egy ilyen hajó, és le is tudtuk videózni, meg fényképezni. A hajóról át kellett szállni, és egy vékony létrán lemászni. A helyek tényleg nem voltak nagyok, egymás mellett ültünk, merőlegesen az orrától a végéig, és mindenkinek jutott egy-egy ablak.
A felszín alatt egyáltalán nem lehetett érezni a hullámzást, az odáig vezető úton viszont igen és addig volt még nagyon rossz, amíg beültünk a tengeralattjáróba és az nem indult még el. De kibírtam! :)

Ahogy süllyedtünk, egyre kevesebbet lehetett látni, fényképezni egyáltalán nem tudtam, pár képet rakok fel, de sajnos nem sok látszik belőlük. Szabad szemmel persze minden kivehető volt, sok színes halat láttunk, olyat is, ami csak Hawaii partjainál láthatóak. Delfint sajnos nem láttunk, de óriás teknőst igen.
Adott útvonalon haladtunk végig, voltunk 30 méter mélyen is, a látnivalók részben odatelepítettek voltak, részben a természetnek, háborúnak köszönhetően voltak ott. Egy amerikai katonai hajó és egy 34 méter hosszú koreai halászhajó is nyugszik a tenger mélyén, és 2 lezuhant repülő mellett is elmentünk.
Az 1 óra hamar elment, nem is nagyon érzékeltük az időt, én mondjuk több halacskára számítottam, de egy programnak ez is jó volt.
Ahogy közeledtünk a parthoz, elkezdett szakadni az eső, úgyhogy még meg is áztunk.

A tengeralattjárózásról több infót itt találtok: Atlantis Submarines

2011. május 22., vasárnap

Képek - Teddy Bear World, Hawaii

Ez egy olyan macimániásnak, mint én nem maradhatott ki! :)

Az amerikai történelem fontosabb epizódjait, városokat, magát Obamát, mindent maci ábrázol. Hawaiion forgatták a Jurassic Parkot, így annak is szenteltek egy fejezetet. A kiállítás végén pedig maga Elvis mackó énekelt nekünk. :) A dalokat felvételről játszották, de Elvis igazi hangja volt hallható, ő is járt Hawaiion. Párom annyira nem tolerálta, így sok időt nem is töltöttünk bent, de szerintem nagyon aranyos ötlet volt ezt így megcsinálni, a képek pedig ITT önmagukért beszélnek.

A Macimúzeum honlapja és egyéb információk: http://www.teddybearworldhawaii.com/

Beszámoló - Hawaii, Waikiki

Egy pár képet töltöttem már fel Waikikiről, a városról konkrétan több nem is lesz, mert igazából nem tudok várost fotózni. :) Nekem az olyan üres.
A Part egyébként jó részt szállodákból és egyirányú utcákból áll. Minden sarkon van egy-egy úgynevezett ABC Store, ahol innivalót, szuvenírt, és tipikus Hawaii (virágos) ingeket lehet kapni.


A Duty Free Gallery is közel van a strandhoz, ahol Burberrytől kezdve Armanin, Guccin keresztül minden nagyobb márka képviselteti magát, viszont úgy vettem észre, hogy itt régebbi kollekciós termékeket árulnak, és közvetlenül a bevásárlóközpont mellett megtalálhatóak egyesével is ezek a boltok az újabb kollekciókkal.
Az egész turizmus szinte a Japánokra, Kínaiakra és Koreaiakra van kiépítve, nekik vannak külön turista buszok is a városban, több, mint a "többi" turistának. Őket sem fogom megérteni, és ezt most nem bántásból írom, az rendben van, hogy a déli napsugár káros, de hogy lehet élvezni a helyet kalapban, hosszúujjúban, hosszúnadrágban, zártcipőben 35 fokban, ezt nem fogom elhinni soha.
3 turista busz járat van, ebből az egyik egy bevásárlóközponthoz visz, teljesen nyitott, 2$ egy út, viszont ugyanoda visz rendes busz is, ami 2,5$, kapsz jegyet, amit 3 órán belül felhasználhatsz mégegyszer, átszállásra, vagy visszaútra.



A helyiek egyébként kedvesek, vendégszeretőek. Nincsenek privát strandok, ha meglátod a vizet és fürödni szeretnél, mehetsz, sőt ha kerítésen kívülre lóg egy gyümölcsfa ága, akkor leszedheted a gyümölcsöt róla. Nem lőnek le, mint például Texasban, ahol ha nem kérsz engedélyt, hogy bemenj kerítésen belül és a tulaj nem ismer, minden szó nélkül rád lőhet... Soha nem fogom megérteni a szabad fegyvertartás elvét.
Ha igazán finomat szeretnél enni, akkor készülj fel, hogy nem fogsz! :) Mik is az amerikai hagyományos ételek? Hamburger, hot-dog, steak, és pizza mindenhol van, a rendes ételekért pedig meg kell szenvedni. Itt Waikikin 2 éttermet találtunk eddig, ahol nem csak az előbb felsoroltak vannak. Az egyik a Cheesecake Factory, ott vacsorára 1 órát kell várni, ez is mutatja, hogy kevés jó étterem van és nem is értjük, hogy miért nincs több, hisz kereslet lenne rá. A másik pedig halas étterem, ahol nekem is van 1 fajta tészta csirkével, én ugyanis semmit nem szeretek, ami vízben él. Na jó, a kalamárit (tintahal karika) már megeszem, de csak azért mert nem érzem rajta a "tengerízt". :)


Sok bronz szobor van a parton, és nagyon sok hajléktalan. Engem elég érzékenyen érint egyébként a téma, úgyhogy nem is tudnék itt élni.Rengeteg park, és zöld terület van, ahol barbecuezni is lehet, vannak kialakított helyek. Ami tetszik még, az a szabadság, hogy az emberek felveszik a fürdőruhát, fogják a szörfjüket és elindulnak az óceánba. Nincs rajtuk más ruha, nincs náluk táska és cipő sincs a lábukon. És az emberek sem néznek rájuk furcsán, mert itt ez a szokás. Én is mentem már így vissza a szállodába, persze a talpamat sikálhattam egy jó ideig, de annyira felszabadító érzés volt, hogy mindenkinek ajánlom kipróbálni.


A strandon van külön elkerített rész, ahova nem tudnak be"menni" a hullámok, melegebb a víz, gyerekeknek tökéletes, és van persze nyitott rész is. Elég sok program és látnivaló van a szigeten, de persze Maui is közel van és egy aktív vulkánhoz is van túra másik szigetre. Mi lusták vagyunk, úgyhogy csak Oahu-n töltjük el a 18 napot, amíg itt vagyunk.

Hirtelen most ennyi jutott eszembe, ha van kérdésetek írjatok! :)

Képek - Hawaii, Waikiki

Az első képeket ITT tudjátok elérni! :)
A képeket Set-ekbe rendezem, így könnyebben átláthatóak.