A római képeket ITT tudjátok megnézni. Tudom, tudom, de régen volt! :D
2011. augusztus 18., csütörtök
Róma - beszámoló
Hű, egy kicsit sűrűek voltak az elmúlt hetek és eléggé elhanyagoltam ezt a blogot, sajnálom. Viszont Amerika lezárult nálam, de persze ha van kérdésetek, vagy valami témaötletetek amiről még olvasnátok, kiabáljatok, és összehozok egy beszámolót. :)
Addig is elkezdem előrül az útjainkat. Róma volt a második külföldi utam, az első Svédország fele volt, de arról majd később, bővebben. Hiába laktam a román határtól pár percre, 21 éves korom előtt nem voltam külföldön. :) Na de utána aztán nem volt megállás. Rómába 2006 novemberében mentünk, egy egyszerű 4 napos kiruccanás volt, hirtelen jött az ötlet, és tulajdonképpen ez volt az első közös "nyaralásunk", amit 5 évre rá követett a második. :)
A legelső dolog amit megállapítottunk az olaszokról, hogy őrült módjára vezetnek. Egy nőt kaptunk taxisnak, már az is vicces volt, hogy veszekedtek azon, ki vigyen el minket. De aztán az, hogy először járunk idegen országban, nem tudjuk, hogy merre megyünk és még össze vissza is vezet, bevág a kocsisor elé a pirosnál, meg ilyenek, hát szerintem kitaláljátok, alig vártuk, hogy épségben megérkezzünk a szállodához. A Kolosszeum közelében foglaltunk szállást, ami annyira jól sikerült, hogy tényleg ott volt az utca végén, a Forum Romanum-mal egyetemben.
Elég rég volt, úgyhogy már nem is emlékszem, de talán reggel érkeztünk, és lepakolás után már el is indultunk megnézni a két műemléket. Azt tudnotok kell, hogy odáig és vissza vagyok a történelemért, az ókorért, imádom a mai napig, de mikor megláttam a Kolosszeumot, illetve bementünk, és belül is láthattam, egy kicsit csalódott voltam. Nem tudom, nem jött a katarzis, pedig azt hittem, hogy kicsit átszellemülten el tudom majd képzelni, hogy milyen is volt egy gladiátor harc, hogy üvöltött a csőcselék, és úgy általában milyen hangulat lehetett bent. :) Sebaj, a Forum Romanum már jobban tetszett, jó, hogy maradtak meg ilyen régi falak és kövek, szerintem ez is fontos egy város, egy kultúra életében, nem kell mindennek modernnek lennie. :)
Szóval első nap ezt a környéket jártuk végig.
Második nap a Via Del Corsón sétáltunk végig és a Spanyol lépcsőnél kötöttünk ki. Rengeteg képet láttam róla, és mindenképp meg akartam nézni, de ez sem volt olyan, mint vártam, mert nem voltak rajta virágok, így csak egy egyszerű lépcső volt. Viszont felsétáltunk rajta és megnéztük a naplementét. :) Fogalmunk sem volt róla, hogy hol vagyunk, viszont nem messze a lépcső tetejétől egy tömeget vettünk észre. Egy hotel bejárata előtt álltak, gondoltuk megállunk mi is, megnézzük, hogy mi van itt. Hova csöppentünk? Hát az elé a hotel elé, ahol Tom Cruise és Katie Holmes szállásolta el vendégeit az esküvőjükre. :D Sajnos kisebb buszokkal jöttek a vendégekért, de azért Will Smith-t és Victoria Beckhamet sikerült megpillantanunk. :)
Harmadnap parkokat jártunk végig, az nem volt annyira izgalmas. :)
És utolsó nap pedig a Vatikánnál és az Angyalvárnál jártunk. A Vatikánba nem mentünk be, igazából egyikőnk sem annyira vallásos, hogy ez érdekes legyen a számunkra, de azért megnéztük. A Vatikántól az Angyalvárig egy újabb érdekességet figyeltünk meg. Méghozzá az afro-amerikaiakat, akik hamis márkás táskákat árultak. Egy lepedőre voltak kirakva a termékek, ami azért volt praktikus, mert mikor megjelent egy rendőrautó, az első leadta a jelet és 2 másodperc alatt összecsomagoltak és elvegyültek a tömegben, illetve eltűntek a kisebb utcákban.
Az Angyalvártól még elsétáltunk a Pantheonig, útközben pedig megettük életünk legrosszabb pizzáját. Nem gondoltuk volna, hogy ez pont Olaszországban következik be, vastag volt a tésztája, íztelen, a sonka pedig, ááá, inkább hagyjuk. :( A Pantheont körbejártuk, be is mentünk.
Igazából ami nem tetszett a városban azok a macskaköves utak, járdák voltak. Illetve nagyon sok helyen, leginkább aluljárókban volt büdös. Az viszont vicces, hogy a gyalogosoknak is 3 színű a lámpájuk, vagyis a piros és a zöld között van sárga, mint az autósoknak.
Akkor még csak egy nagyon egyszerű kompaktunk volt, nem is készült sok kép, de legalább láthatjátok hogy néztem ki 5 évvel ezelőtt. :)
Habár annyira már nem emlékszek erre az utazásra, de van valakinek kérdése? :)
Addig is elkezdem előrül az útjainkat. Róma volt a második külföldi utam, az első Svédország fele volt, de arról majd később, bővebben. Hiába laktam a román határtól pár percre, 21 éves korom előtt nem voltam külföldön. :) Na de utána aztán nem volt megállás. Rómába 2006 novemberében mentünk, egy egyszerű 4 napos kiruccanás volt, hirtelen jött az ötlet, és tulajdonképpen ez volt az első közös "nyaralásunk", amit 5 évre rá követett a második. :)
A legelső dolog amit megállapítottunk az olaszokról, hogy őrült módjára vezetnek. Egy nőt kaptunk taxisnak, már az is vicces volt, hogy veszekedtek azon, ki vigyen el minket. De aztán az, hogy először járunk idegen országban, nem tudjuk, hogy merre megyünk és még össze vissza is vezet, bevág a kocsisor elé a pirosnál, meg ilyenek, hát szerintem kitaláljátok, alig vártuk, hogy épségben megérkezzünk a szállodához. A Kolosszeum közelében foglaltunk szállást, ami annyira jól sikerült, hogy tényleg ott volt az utca végén, a Forum Romanum-mal egyetemben.
Elég rég volt, úgyhogy már nem is emlékszem, de talán reggel érkeztünk, és lepakolás után már el is indultunk megnézni a két műemléket. Azt tudnotok kell, hogy odáig és vissza vagyok a történelemért, az ókorért, imádom a mai napig, de mikor megláttam a Kolosszeumot, illetve bementünk, és belül is láthattam, egy kicsit csalódott voltam. Nem tudom, nem jött a katarzis, pedig azt hittem, hogy kicsit átszellemülten el tudom majd képzelni, hogy milyen is volt egy gladiátor harc, hogy üvöltött a csőcselék, és úgy általában milyen hangulat lehetett bent. :) Sebaj, a Forum Romanum már jobban tetszett, jó, hogy maradtak meg ilyen régi falak és kövek, szerintem ez is fontos egy város, egy kultúra életében, nem kell mindennek modernnek lennie. :)
Szóval első nap ezt a környéket jártuk végig.
Második nap a Via Del Corsón sétáltunk végig és a Spanyol lépcsőnél kötöttünk ki. Rengeteg képet láttam róla, és mindenképp meg akartam nézni, de ez sem volt olyan, mint vártam, mert nem voltak rajta virágok, így csak egy egyszerű lépcső volt. Viszont felsétáltunk rajta és megnéztük a naplementét. :) Fogalmunk sem volt róla, hogy hol vagyunk, viszont nem messze a lépcső tetejétől egy tömeget vettünk észre. Egy hotel bejárata előtt álltak, gondoltuk megállunk mi is, megnézzük, hogy mi van itt. Hova csöppentünk? Hát az elé a hotel elé, ahol Tom Cruise és Katie Holmes szállásolta el vendégeit az esküvőjükre. :D Sajnos kisebb buszokkal jöttek a vendégekért, de azért Will Smith-t és Victoria Beckhamet sikerült megpillantanunk. :)
Harmadnap parkokat jártunk végig, az nem volt annyira izgalmas. :)
És utolsó nap pedig a Vatikánnál és az Angyalvárnál jártunk. A Vatikánba nem mentünk be, igazából egyikőnk sem annyira vallásos, hogy ez érdekes legyen a számunkra, de azért megnéztük. A Vatikántól az Angyalvárig egy újabb érdekességet figyeltünk meg. Méghozzá az afro-amerikaiakat, akik hamis márkás táskákat árultak. Egy lepedőre voltak kirakva a termékek, ami azért volt praktikus, mert mikor megjelent egy rendőrautó, az első leadta a jelet és 2 másodperc alatt összecsomagoltak és elvegyültek a tömegben, illetve eltűntek a kisebb utcákban.
Az Angyalvártól még elsétáltunk a Pantheonig, útközben pedig megettük életünk legrosszabb pizzáját. Nem gondoltuk volna, hogy ez pont Olaszországban következik be, vastag volt a tésztája, íztelen, a sonka pedig, ááá, inkább hagyjuk. :( A Pantheont körbejártuk, be is mentünk.
Igazából ami nem tetszett a városban azok a macskaköves utak, járdák voltak. Illetve nagyon sok helyen, leginkább aluljárókban volt büdös. Az viszont vicces, hogy a gyalogosoknak is 3 színű a lámpájuk, vagyis a piros és a zöld között van sárga, mint az autósoknak.
Akkor még csak egy nagyon egyszerű kompaktunk volt, nem is készült sok kép, de legalább láthatjátok hogy néztem ki 5 évvel ezelőtt. :)
Habár annyira már nem emlékszek erre az utazásra, de van valakinek kérdése? :)
2011. augusztus 1., hétfő
Beszámoló - Hoover gát, Grand Canyon
Kétszer voltunk a Grand Canyonnál, egyszer autóval, egyszer pedig helikopterrel. :)
Az autós kirándulás 2007-ben volt, úgyhogy erről írnék először. Az utazás utolsó napjára hagytuk ezt, mert mi minden nagyobb kirándulást az utolsó napokra hagyunk. :) Nem baj, a lényeg, hogy elmentünk. Egy program újságból hívtuk fel az egyik ilyen céget, hogy van-e még másnapra hely. Volt. Ugyanis egy 10 személyes kis buszba négyen voltunk végül. Rajtunk kívül még egy frissen házasodott pár jött, akik kihasználták a 2007. 07. 07-es csodadátumot. Nem baj, legalább mindenkinek jutott hely.
Mint kiderült a sofőr barátnője magyar volt, milyen kicsi a világ.
Az út elején realizáltam, hogy semmilyen iratot nem vittem magammal, így végig izgulhattam, hogy vajon hol fognak visszafordítani. :) végül jelentem sehol nem kérték az útlevelet, de azért ne induljatok el nélküle!
A szervezett útnak több megállója is volt. Először egy kis kilátónál álltunk meg, ahol a Colorado folyóra vethettünk pillantást, illetve odatelepült indiánok árulták a kézzel készített ékszereiket.
Majd a Lake Mead következett. Ami táplálja Las Vegast és a környező városokat. Gyönyörű kék vize van, és már itt látszódott, hogy a vízszint nem akkora volt mint most, ugyanis a környező sziklákon volt egy jól észrevehető színkülönbség.
Ezeken a megállókon nem töltöttünk sok időt, mert menni kellett tovább, hogy időben odaérjünk még a Grand Canyonhoz.
Ezután következett a Hoover gát. Előtte volt egy ellenőrzés, benéztek a kocsiba, hogy kik vannak bent, illetve a csomagtartóba, ugyanis, ha robbantás lenne a Hoover gáton, és az átszakadna, akkor a környező városokat elöntené a víz. Éppen ezért kezdtek már el akkor építeni egy úgynevezett bypass hidat, ami lehetővé teszi, hogy a forgalom elkerülje a gátat. Ez a híd tavaly lett kész. Majd a képes albumba lesznek róla képek.
Első látásra kicsinek éreztem a gátat, a filmekből én nagyobbra számítottam. Igaz így elég óriási magyar viszonylatokban. A gáton nem lehet megállni, előtte van egy parkolóház, illetve utána egy-egy kanyarban kisebb parkolók. Mi egy kanyarban álltunk meg feljebb.
A gátnak egyébként van egy látogató központja, le lehet menni, megnézni hogy is működik. Én még nem voltam lent, pedig nagyon szerettem volna megnézni, de kétszer ugye nem magához a gáthoz indultunk. Volt egy harmadik alkalom is amikor csak úgy megnéztük a gátat, de akkor meg már látogatási idő után érkeztünk. :( Sebaj majd legközelebb lemegyek. :)
Érdekessége még a gátnak, hogy az egyik oldalán Nevada, a másikon már Arizona állam van, szóval a gáton megy keresztül az államhatár.
Második alkalommal felülről láttuk, helikopterből 2009, akkor már jobban kész volt az elkerülő híd is, majd ti is megnézhetitek a különbséget a képeken.
Harmadik alkalommal 2010-ben pedig autóval mentünk el, még 3 barátunkat vittük, akik addig nem látták a gátat. Akkor keresztbe sétáltunk rajta, és a híd is már majdnem kész volt.
Na de, az autós kirándulás célállomása előtt még megálltunk egy tipikus western filmekben látott csehónál, ahol elvileg wc-re mentünk volna, de én inkább tartogattam még. :)
A Grand Canyon nyugati oldalához igyekeztünk, ugyanis ott található a Skywalk. Az odavezető út szó szerint rögös volt, ugyanis nem építettek még a mai napig sem rendes utat. Nem egy autót láttunk ott lerobbanva, illetve a mi buszunk is kicsit szétesett a végére. :)
A Skywalk egy létesítmény, ami előtt le kell parkolni a kocsit, mert onnantól buszok visznek tovább. Először egy úgynevezett Sas-sziklánál szálltunk le, ahol ebédeltünk is. A kaja nem volt valami jó, úgyhogy jól tettem, hogy csomagoltam magunknak egy kis péksütit. :) És az üdítők környéke is tele volt darázzsal. Itt volt két kiugró szikla, amire mondták, hogy ne nagyon menjünk ki, hacsak van még célunk az életben, ennek ellenére nagyon sokan ugráltak ott. Kerítések nincsenek, szóval tényleg bármi megtörténhet.
Majd teli pocival mentünk a Skywalkhoz. Ennek a lényege, hogy kinyúlik a sziklák felé és átlátszó padlója van, vagyis látni alattunk a mélységet.
Párom kicsit tériszonyos, de nekem meg se kottyant a "semmi" felett járkálni. :) Táskát, fényképezőt nem lehet bevinni, vannak csomagmegőrző szekrények, illetve fémdetektoros kapu is. Hogy miért? Egyrészt, hogy az ember ne szemeteljen, másrészt van a Skywalkon egy fotós, aki megörökíti, hogy ott voltatok és utána jó drágán meg is lehet venni a képet. Mi nagyon ritkán kérjük csak, hogy fotózzanak le ilyen helyeken, mert úgyse vesszük meg. Az élmény persze felejthetetlen, és szívesen visszamennék még oda.
A Skywalk oldalát pedig érdemes megnézni! Itt találjátok: Skywalk.
Ja igen, kikkel találkoztunk fent a Skywalkon? Magyarokkal!! Szintén milyen kicsi a világ. Akik voltak oly kegyesek, habár nem kérdeztük, de elmondták, hogy körútra jöttek a nyugati partra. :D
Innen a központig vissza még lett volna egy állomás, ahol barbeque vacsit kaptunk volna, de kihagytuk és mentünk vissza a turista vezetőnkhöz. A grand Canyontól vissza már csak a szállodánál álltunk meg. Az út nem volt rövid 4-5 óra, én kicsit aludtam is közben.
2009-ben helikopterre szálltunk és úgy néztük meg a Hoover gátat és a Grand Canyont. Ez is elég nagy élmény volt, de közel se éreztem magam biztonságban a helikopteren még ha tapasztalt is volt a pilóta. Amikor valami úgy fordul, hogy teljesen az oldalára dől, téged pedig egy ajtó választ el attól, hogy a mélységbe zuhanj, hát nem tudom, nem kellemes érzés. :)
Az odaút kb. fél óráig tartott, majd leszálltunk egy helyen.
Itt kaptunk ebédet és 2 dl pezsgőt. :) A földön is kb. fél órát töltöttünk. Nagyon sokan voltunk itt, tízen mentünk összesen, még se volt olyan hangulata, mint az autós túrának. Az hosszabb is volt, több időnk volt körül nézni. Úgyhogy ha választanotok kell a két túra között én mindenképp az autósat ajánlom.
Képek délután jönnek majd, ugyanis ahhoz gépet kell váltsak. :)
Hogy tetszett a beszámoló?
Az autós kirándulás 2007-ben volt, úgyhogy erről írnék először. Az utazás utolsó napjára hagytuk ezt, mert mi minden nagyobb kirándulást az utolsó napokra hagyunk. :) Nem baj, a lényeg, hogy elmentünk. Egy program újságból hívtuk fel az egyik ilyen céget, hogy van-e még másnapra hely. Volt. Ugyanis egy 10 személyes kis buszba négyen voltunk végül. Rajtunk kívül még egy frissen házasodott pár jött, akik kihasználták a 2007. 07. 07-es csodadátumot. Nem baj, legalább mindenkinek jutott hely.
Mint kiderült a sofőr barátnője magyar volt, milyen kicsi a világ.
Az út elején realizáltam, hogy semmilyen iratot nem vittem magammal, így végig izgulhattam, hogy vajon hol fognak visszafordítani. :) végül jelentem sehol nem kérték az útlevelet, de azért ne induljatok el nélküle!
A szervezett útnak több megállója is volt. Először egy kis kilátónál álltunk meg, ahol a Colorado folyóra vethettünk pillantást, illetve odatelepült indiánok árulták a kézzel készített ékszereiket.
Majd a Lake Mead következett. Ami táplálja Las Vegast és a környező városokat. Gyönyörű kék vize van, és már itt látszódott, hogy a vízszint nem akkora volt mint most, ugyanis a környező sziklákon volt egy jól észrevehető színkülönbség.
Ezeken a megállókon nem töltöttünk sok időt, mert menni kellett tovább, hogy időben odaérjünk még a Grand Canyonhoz.
Ezután következett a Hoover gát. Előtte volt egy ellenőrzés, benéztek a kocsiba, hogy kik vannak bent, illetve a csomagtartóba, ugyanis, ha robbantás lenne a Hoover gáton, és az átszakadna, akkor a környező városokat elöntené a víz. Éppen ezért kezdtek már el akkor építeni egy úgynevezett bypass hidat, ami lehetővé teszi, hogy a forgalom elkerülje a gátat. Ez a híd tavaly lett kész. Majd a képes albumba lesznek róla képek.
Első látásra kicsinek éreztem a gátat, a filmekből én nagyobbra számítottam. Igaz így elég óriási magyar viszonylatokban. A gáton nem lehet megállni, előtte van egy parkolóház, illetve utána egy-egy kanyarban kisebb parkolók. Mi egy kanyarban álltunk meg feljebb.
A gátnak egyébként van egy látogató központja, le lehet menni, megnézni hogy is működik. Én még nem voltam lent, pedig nagyon szerettem volna megnézni, de kétszer ugye nem magához a gáthoz indultunk. Volt egy harmadik alkalom is amikor csak úgy megnéztük a gátat, de akkor meg már látogatási idő után érkeztünk. :( Sebaj majd legközelebb lemegyek. :)
Érdekessége még a gátnak, hogy az egyik oldalán Nevada, a másikon már Arizona állam van, szóval a gáton megy keresztül az államhatár.
Második alkalommal felülről láttuk, helikopterből 2009, akkor már jobban kész volt az elkerülő híd is, majd ti is megnézhetitek a különbséget a képeken.
Harmadik alkalommal 2010-ben pedig autóval mentünk el, még 3 barátunkat vittük, akik addig nem látták a gátat. Akkor keresztbe sétáltunk rajta, és a híd is már majdnem kész volt.
Na de, az autós kirándulás célállomása előtt még megálltunk egy tipikus western filmekben látott csehónál, ahol elvileg wc-re mentünk volna, de én inkább tartogattam még. :)
A Grand Canyon nyugati oldalához igyekeztünk, ugyanis ott található a Skywalk. Az odavezető út szó szerint rögös volt, ugyanis nem építettek még a mai napig sem rendes utat. Nem egy autót láttunk ott lerobbanva, illetve a mi buszunk is kicsit szétesett a végére. :)
A Skywalk egy létesítmény, ami előtt le kell parkolni a kocsit, mert onnantól buszok visznek tovább. Először egy úgynevezett Sas-sziklánál szálltunk le, ahol ebédeltünk is. A kaja nem volt valami jó, úgyhogy jól tettem, hogy csomagoltam magunknak egy kis péksütit. :) És az üdítők környéke is tele volt darázzsal. Itt volt két kiugró szikla, amire mondták, hogy ne nagyon menjünk ki, hacsak van még célunk az életben, ennek ellenére nagyon sokan ugráltak ott. Kerítések nincsenek, szóval tényleg bármi megtörténhet.
Majd teli pocival mentünk a Skywalkhoz. Ennek a lényege, hogy kinyúlik a sziklák felé és átlátszó padlója van, vagyis látni alattunk a mélységet.
Párom kicsit tériszonyos, de nekem meg se kottyant a "semmi" felett járkálni. :) Táskát, fényképezőt nem lehet bevinni, vannak csomagmegőrző szekrények, illetve fémdetektoros kapu is. Hogy miért? Egyrészt, hogy az ember ne szemeteljen, másrészt van a Skywalkon egy fotós, aki megörökíti, hogy ott voltatok és utána jó drágán meg is lehet venni a képet. Mi nagyon ritkán kérjük csak, hogy fotózzanak le ilyen helyeken, mert úgyse vesszük meg. Az élmény persze felejthetetlen, és szívesen visszamennék még oda.
A Skywalk oldalát pedig érdemes megnézni! Itt találjátok: Skywalk.
Ja igen, kikkel találkoztunk fent a Skywalkon? Magyarokkal!! Szintén milyen kicsi a világ. Akik voltak oly kegyesek, habár nem kérdeztük, de elmondták, hogy körútra jöttek a nyugati partra. :D
Innen a központig vissza még lett volna egy állomás, ahol barbeque vacsit kaptunk volna, de kihagytuk és mentünk vissza a turista vezetőnkhöz. A grand Canyontól vissza már csak a szállodánál álltunk meg. Az út nem volt rövid 4-5 óra, én kicsit aludtam is közben.
2009-ben helikopterre szálltunk és úgy néztük meg a Hoover gátat és a Grand Canyont. Ez is elég nagy élmény volt, de közel se éreztem magam biztonságban a helikopteren még ha tapasztalt is volt a pilóta. Amikor valami úgy fordul, hogy teljesen az oldalára dől, téged pedig egy ajtó választ el attól, hogy a mélységbe zuhanj, hát nem tudom, nem kellemes érzés. :)
Az odaút kb. fél óráig tartott, majd leszálltunk egy helyen.
Itt kaptunk ebédet és 2 dl pezsgőt. :) A földön is kb. fél órát töltöttünk. Nagyon sokan voltunk itt, tízen mentünk összesen, még se volt olyan hangulata, mint az autós túrának. Az hosszabb is volt, több időnk volt körül nézni. Úgyhogy ha választanotok kell a két túra között én mindenképp az autósat ajánlom.
Képek délután jönnek majd, ugyanis ahhoz gépet kell váltsak. :)
Hogy tetszett a beszámoló?
2011. július 21., csütörtök
Érdekesség - Las Vegas, Amerika
Ebben a bejegyzésben néhány általánosságot írnék le, amiket megfigyeltem az elmúlt évek során. Nem garantálom, hogy egész Amerikára jellemzőek, amiket írok, de szerintem igen. :)
Közlekedés:
Vegasban szinte elengedhetetlen az autóbérlés, ha nem a belvárosban, szállodában szállunk meg. Ugyanis a legnagyobb probléma, hogy a taxisok nem ismerik az utcákat, 100$-t pedig nem költenek gps-re, úgyhogy nem egyszer fordult elő, hogy a Strip-től (Vegas főutcája, a legtöbb szálloda itt található) 10 percre lévő házhoz 1 óra alatt találtak oda úgy, hogy közben telefonon navigáltuk őket.
Még a belvárosban sem egyszerű kocsi nélkül meglenni, mert igaz, hogy minden szálloda látszik, így közelinek tűnik, de nem így van, minden nagyon nagy és nagyon messze van!
Még a belvárosban sem egyszerű kocsi nélkül meglenni, mert igaz, hogy minden szálloda látszik, így közelinek tűnik, de nem így van, minden nagyon nagy és nagyon messze van!
Szóval a legeslegjobb találmányuk, hogy jobbra még akkor is lehet fordulni lámpás kereszteződésben, ha piros a jelzőlámpa, ha azt tábla nem tiltja. Csak ugye körbe kell nézni, hogy nem jön-e autó. Ez egyrészről azért jó, mert nem kell hosszú perceket várni, másrészt pedig a Földnek is kedvez, hogy kevesebbet fogyasztanak az autók a lámpánál állással.
A második különbség pedig az, hogy nincs jobbkéz-szabály, hanem stop táblák vannak, mégpedig mind a 4 irányból, ha olyan a kereszteződés. Ilyenkor az megy előbb, aki hamarabb oda ért. Néha kérdéses volt, hogy most én vagy a másik volt-e ott előbb, de ilyenkor nyugodtan induljunk el, mert az amerikaiak 90%-a türelmes és inkább vár. :)
A harmadik pedig, hogy nincs jobbra tartás, legalábbis nem a megszokott értelemben. Los Angelesből vezettünk át Las Vegasba az autópályán, és mindenki ott ment, ahol akart. Na jó, azért a kamionok lehúzódtak, de a legtöbben a 3 sávból középen mentek a kis tempójukban, és jobbról, balról is előzték őket.
A zebráknál nagyon előzékenyek, nem siettetik, dudálják le a gyalogosokat, mindenkit türelmesen átengednek.
Tankolásnál előre kell fizetni. 3 féle képpen lehet, vagy a kútnál kártyával, ez többnyire csak amerikai kártyával lehetséges, vagy bemegyünk az ott lévő boltba, és ott fizetünk kártyával, vagy kézpénzzel. Ez azért nehéz, mert általában fogalmunk sincs, hogy mennyi benzin fér a kocsiba, ráadásul ugye nem is literben van az ár, hanem gallonba. Kb. olyan 50$-ért tankoltunk alkalmanként. Ha mégis többet fizettünk, mint amennyi benzint tankoltunk, akkor ha kártyával fizettünk bent, a megmaradt összeget visszautalják rá, ha kézpénzben volt a fizetés, akkor vissza kell menni a boltba és vissza adják a kézpénzt.
Élelmiszerek:
A legtöbb vegasi bolt éjjel-nappali volt, sokszor 2-3-kor mentünk bevásárolni. Egyrészt meleg se volt már és tömeg se, de nem voltunk egyedül, rajtunk kívül volt aki még szintén éjjel vásárolt, szóval ott megéri nyitva tartani.
A zöldséges, gyümölcsös részen szinte minden volt, bio termékektől kezdve nem idény gyümölcsökön át tényleg minden.
Pár példát említenék, ami különbözik az itthonitól. A hagymájuk óriási, kb. 3-szor akkora, mint az itthoni vöröshagymák, de ízük, ereje az semmi. Szeleteléskor 1 árva könnycseppet sem ejtettem. Sajnálom, de olyan lusta voltam, hogy nem csináltam róla képet. :S
Az eprek között is voltak óriásiak, de meglepő módon egészen finom eperízük volt. A málna, cseresznye, szőlő is mind finom, sőt még a dinnye is egész jó volt. Ma vettünk itthon egy dinnyét, de ment az egész a kukába, teljesen éretlen volt még a közepe is. :(
Karfiol van fehér, na de van zöld, narancssárga és lila is. Bizony.
Tovább haladok a Smith boltban képzeletben. :) Mindenféle színes sütik következnek, amikre már ránézni is rossz, nem hogy még meg is egyem. És itt vannak a kenyerek, pékáruk is. Egész finom kenyereket találtunk, de egy jó, kemény ropogós külsejű sem volt köztük.
Húsokból nincs hiány, szinte mindenből van kimért, darált húsból is rengeteg. Viszont tavaly pirított májat szerettem volna csinálni és nem találtunk se csirke-, se pulykamájat, azután elkezdtük nézni és szinte semmilyen belsőséget nem láttunk.
Rengeteg sajt van, darabolt és szeletelt, de még ilyen kis rágcsálni való vékony rúdakra vágva is... Nem véletlen azért, hogy túlsúlyos nemzetről van szó. Ehhez közre játszik, hogy mindenből az óriás csomagolás az olcsóbb. Cukroból és csokikból is vannak olyan nagy csomagolásúak, hogy csak néztünk.A legtöbb tojás héja hófehér, de egyébként normális méretűek. Viszont létezik olyan, hogy előre összekevert sárgája és fehérje kapható dobozban. A reggeli rántottánál megkönnyíti a dolgot, hogy csak bele kell öntsem a serpenyőbe a "tojáslevet", de azért ennyire elkényelmesedni... És még az se biztos, hogy tojásból van a lötty.
Minden boltban van egy "nemzeti" sor, ahol ázsiai, spanyol és különböző nemzetek fűszereit, termékeit találhatjuk meg. Alkoholból is rengeteg a választék, viszont a személyit mindenhol kérik, ha nem látszol még 40-nek.
Mirelit készételekkel is tele vannak a boltok, és még olcsóak is, viszont nagyon rossz az ízük.
A pénztárnál vagy külön dolgozók segítenek bepakolni szatyorba, vagy az eladó csinálja.
Van valami kérdésetek, miről írjak legközelebb?
2011. július 8., péntek
Képek - Las Vegas 2. rész
Gyűjtögetem, hogy mit tudnék még írni nektek Vegasról, de addig is itt egy újabb adag kép. Még mindig hosszú hajjal... :) Las Vegas 2009
Érdekesség - Bellagio szökőkút
Egy hatalmas szökőkútról van szó, ahol nappal minden fél órában, este pedig 15 percenként kezdődik egy "előadás". A vizet zenére és fényekre építve koreografálják, tényleg szép tud lenni. Ha Youtube-on rákerestek rengeteg találatot fog kidobni, de hadd mutassam meg azt is, amit mi filmeztünk 2007-ben az Eiffel torony tetejéről. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)