Ha a cím nem lett volna elég lényegre törő, akkor elárulom, hogy ez a cikk a repülőtérről, a becsekkolásról és magáról a repülésről fog szólni.
Kicsit hosszú lesz, de úgy gondolom érdemes átolvasni, ha épp repülés előtt álltok. :)
Az utazás mindig izgalmakkal jár. Még ha csak egy pár órás autó- vagy vonatútról van is szó. Hogy bepakoltunk-e mindent, hogy minden rendben van-e a szobafoglalással, hogy kihúztuk-e a kávéfőzőt... :)
Nem beszélve arról, ha még el is hagyjuk a földet. Első repülőutamat egyedül tettem meg, de nem izgultam. Az első pár felszállásnál még voltak kisebb úgymond "rohamaim", de miután átléptük a gép ajtaját mi már úgyse tehetünk semmit, nem igaz? És lehet, hogy a legtöbbünk ezért sem szeret repülni, mert teljes mértékben át van adva az életük feletti irányítás a pilótáknak, a gépnek, a légiirányítóknak... Na de hagyjuk a pszichológiát. :)
Repülés előtt az első dolog, ha már meg van a jegy, amit vehetünk irodán keresztül vagy az interneten, akkor jöhet a tervezgetés, a csomagolás. És ha eljött az utazás napja, talán sokan tudjátok, hogy mindig azt mondják, hogy gépindulás előtt 2-3 órával előbb legyünk kint a reptéren. Ez a 2 óra egyébként az a határidő is, amikor megnyitják a pultokat és elkezdődhet a becsekkolás. Kezdetben ezen is mindig izgultam, hogy érjünk oda 2 órával indulás előtt, de ma már lazán kezeljük, hisz a pultokat az indulás előtt csak 40 perccel zárják le. Tehát nem fontos a 2 órát tartani, de nem is azt mondom, hogy késve induljatok, hisz lehet akár váratlan dugó, vagy hosszú sor az átvizsgálásnál.
Ha odaértünk a pulthoz akkor általában elég a személyit (EU-n belül) vagy útlevelet odaadni. Nem fontos, hogy legyen nyomtatott papírunk a foglalásról, nem szokták kérni, persze a biztonság kedvéért jó ha van az is. A pultnál lemérik a bőröndöt és nyomtatnak rá egy címkét, amin a célállomás szerepel, és kapunk egy ún. taget, amivel tudunk érdeklődni, ha nem érne oda a csomagunk. A fapados járatok már mindenből pénzt akarnak csinálni, így ha bőröndöt akarunk feladni az is pénzbe kerül, de vihetünk egy táskát a kabinba magunkkal, viszont csak meghatározott méretű lehet és 10 kg-nál nem lehet több. Ha nincs feladandó táskátok, akkor le fogják mérni a kézipoggyászt. Nagyon sokszor utaztunk már, elég sok átszállás is volt, de még mindig megérkezett mindenhova a csomagunk, úgyhogy ezen se stresszeljetek!
Hallottunk olyan esetről, hogy loptak a bőröndből, de hangsúlyozom, nekünk eddig még mindenünk rendben meg volt. Viszont ha aggódtok, akkor a reptereken be lehet csomagoltatni a bőröndöket. 1 célország van, ahova és ahonnan ajánlom a csomagolást, az Egyiptom.
Ha feladtuk a táskákat, ami általában 23 kg lehet (fapadosoknál eltér, Wizzairnél 32 kg, Easyjetnél 20kg...), kezünkben a beszállókártya, akkor mehetünk az ellenőrzés felé. Itt egy géppel átvilágítják a táskánk tartalmát, a laptopokat külön ki kell venni belőle, és át kell menni egy fémdetektoros kapun. Természetesen előtte le kell venni az ékszereket, övet, órát, mindent ami fém. A zsebekben sem maradhat semmi. Sok helyen még a cipőt is levetetik, de a magassarkút kb. minden reptéren kötelező levenni.
Az ellenőrzés után a váróba érkezünk. Vámmentes boltok, ajándékboltok, éttermek, újságos fogad minket. A vámmentes boltokkal az a tapasztalatom, hogy nem sokkal olcsóbbak, szóval ha pl. szeretnétek egy parfümöt, akkor előtte nézzétek meg, hogy mennyibe kerül boltban vagy interneten.
A gép indulása előtt fél órával szokták megkezdeni a beszállítást, ez persze kezdődhet hamarabb, de később is, ha késik a gép. Fapadosoknál, ha nincs meghatározva a helyünk, akkor általában már 1 órával előtte sorba szoktak állni a magyarok. :) Számomra ez vicces, mivel rövid az út, mindenkinek van hely, szóval fölösleges a rohanás. De ugyanez a helyzet fent áll akkor is, ha fix helyünk van. Sőt külföldön sok helyen zónás beszállítás van, tehát hátulról előre töltik fel a gépeket. Ennek megfelelően hívják az embereket. 1-es zóna kezd, de ha a magyaroknak 4-es zóna szerepel a jegyükön, akkor is már ott állnak az útban, persze tisztelet a kivételnek. :D
Nem fix üléses járatoknál, mint a Wizzair tényleg lehet sietni, hogy mondjuk ablak mellé legyen helyünk, de ha van helyünk, akkor felesleges rohanni, mert nem fog előbb elindulni a gép! :)
Beszálltunk, meg van a helyünk, a csomagot vagy a fejünk feletti tárolókba vagy az előttünk lévő ülés alá kell rakni. Persze vehetünk ki könyvet, vagy bármit belőle az útra, azt pedig az előttünk lévő ülés hátán lévő zsebbe kell rakni, bár a Wizzair új gépein ilyen nincs, csak egy nagyon szűk hely pár újságnak... Nevetséges, de mindegy.
Az öveket csatoljuk be és indulhatunk is. A légiutaskísérők tartanak egy biztonsági bemutatót, keressük meg a hozzánk legközelebbi vészkijáratot és dőljünk hátra.
A felszállásnál elstartol a gép, ami ránk is hatással van, kicsit a hullámvasutas érzéshez tudnám hasonlítani. Ha elértük az utazó magasságot, akkor mehetünk el wc-re. Nem kötelező végig ülni az utat, nyugodtan járkálhatunk. Ha fapados géppel utazunk, akkor lehet venni szendvicseket, üdítőt, más légitársaságoknál ez benne van a jegy árába, és kapunk az út során ingyen.
Fontos, hogy sokat igyunk, mert a légnyomás miatt száraz a gépben a levegő!
Ha hosszabb útra indulunk akkor először rágcsát és innivalót kapunk, majd a felszállás idejének megfelelően reggelit, ebédet, vagy vacsorát kapunk. Hosszabb úton filmeket is vetítenek, sőt olyan gépek is vannak, ahol mindenkinek van külön monitora, akár 10-15 filmmel, játékokkal, zenékkel. Az étel után lekapcsolják a lámpákat és annak aki tud, aludni is lehet. Leszállás előtt 1 óra 10-20 perccel szokott ébresztő lenni és kapunk még egyszer inni és enni.
Ha fázósak vagyunk, akkor legyen nálunk pulóver, mert elég erősen megy a légkondi, főleg az ablakok mellett van hideg.
Menet közben lehetnek légörvények, kicsit rázkódik a gép. Volt szerencsénk nem egy vihar közelében elrepülni, na ott nem kicsit rázkódott, viszont felejthetetlen élmény látni egy-egy viharfelhőt, vagy villámokat "testközelből".
Had térjek ki egy esetre. Este indult volna a gépünk 11:30-kor, amiből 1:30 lett a vihar miatt. De még akkor sem állt el az eső, és a gép viharfelhőn keresztül szállt fel. Nagyon durva volt, valami végig világított az ablak mellett, amire sikerült rájönnöm, hogy villámok voltak és nem lámpa. :) Illetve úgy hallani a dörgést, hogy közvetlenül benne vagy, hát hú, nem volt egyszerű. Na ott nagyon féltem. Annyira még soha nem pánikoltam, mint ott, de utána nyugodt utunk volt. :)
A légörvényeknél én azzal szoktam nyugtatni magam, hogy csak egy csöppet kátyús az út, de mindjárt sima lesz újra.
Sikeres landolás után mindenkit megkérek arra, hogy NE tapsoljon! :D:D:D A magyarokon kívül még egy-két déli ország gépén hallottunk tapsolást, de ez nem egy előadás, a buszsofőrt se tapsoljuk meg, mikor leszállunk, nem igaz? :) Ide lenne egy idézetem: "Ha lezuhan a gép, akkor mit csinálunk? Kifütyüljük a pilótát?"
Valakinek van valami ötlete, hogy miért alakulhatott ki ez a szokás?
Leszállásnál is nagyon rohanós a magyar nép, de szintén felesleges, mert úgy is várni kell majd a bőröndökre. Ne tolongjunk, üljünk nyugodtan, amíg ránk kerül a sor. Kivétel, ha kevés időnk van az átszállásra. Ilyenkor lehet szólni az utaskísérőknek és ha van elől hely, akkor megfogják engedni, hogy leszállás előtt odaüljünk.
Ellenőrizzük, hogy nem marad semmi a gépen, én egyszer egy nagyon szűk átszállásnál majdnem fent hagytam az útlevelem. Persze a másik gépet se értük el, de azzal nyugtattak, hogy ez egy ilyen járat, erről a pesti gépről senki nem szokta elérni... Lol, pedig akkor még irodán keresztül vettük a jegyet és azt mondták, hogy elég lesz az idő. Helyette vártuk a következő járatot, ami 12 órával később indult...
Ha a célállomásra értünk, akkor előfordulhat útlevél ellenőrzés, majd utána mehetünk a csomagkiadáshoz. Legjobb esetben hamar jön és már mehetünk is a városba. A legegyszerűbb közlekedési mód a taxi. De érdemes utazás előtt tájékozódni, hogy milyen más lehetőség, metró, busz van, amivel be tudunk menni a városba. És már el is hagytuk a repteret, remélhetőleg csupa jó élménnyel. :)
Ha kihagytam valamit, vagy bármi kérdésetek van, írjatok nyugodtan! :)
