2011. augusztus 1., hétfő

Beszámoló - Hoover gát, Grand Canyon

Kétszer voltunk a Grand Canyonnál, egyszer autóval, egyszer pedig helikopterrel. :)

Az autós kirándulás 2007-ben volt, úgyhogy erről írnék először. Az utazás utolsó napjára hagytuk ezt, mert mi minden nagyobb kirándulást az utolsó napokra hagyunk. :) Nem baj, a lényeg, hogy elmentünk. Egy program újságból hívtuk fel az egyik ilyen céget, hogy van-e még másnapra hely. Volt. Ugyanis egy 10 személyes kis buszba négyen voltunk végül. Rajtunk kívül még egy frissen házasodott pár jött, akik kihasználták a 2007. 07. 07-es csodadátumot. Nem baj, legalább mindenkinek jutott hely.
Mint kiderült a sofőr barátnője magyar volt, milyen kicsi a világ.

Az út elején realizáltam, hogy semmilyen iratot nem vittem magammal, így végig izgulhattam, hogy vajon hol fognak visszafordítani. :) végül jelentem sehol nem kérték az útlevelet, de azért ne induljatok el nélküle!

A szervezett útnak több megállója is volt. Először egy kis kilátónál álltunk meg, ahol a Colorado folyóra vethettünk pillantást, illetve odatelepült indiánok árulták a kézzel készített ékszereiket.
Majd a Lake Mead következett. Ami táplálja Las Vegast és a környező városokat. Gyönyörű kék vize van, és már itt látszódott, hogy a vízszint nem akkora volt mint most, ugyanis a környező sziklákon volt egy jól észrevehető színkülönbség.


Ezeken a megállókon nem töltöttünk sok időt, mert menni kellett tovább, hogy időben odaérjünk még a Grand Canyonhoz.

Ezután következett a Hoover gát. Előtte volt egy ellenőrzés, benéztek a kocsiba, hogy kik vannak bent, illetve a csomagtartóba, ugyanis, ha robbantás lenne a Hoover gáton, és az átszakadna, akkor a környező városokat elöntené a víz. Éppen ezért kezdtek már el akkor építeni egy úgynevezett bypass hidat, ami lehetővé teszi, hogy a forgalom elkerülje a gátat. Ez a híd tavaly lett kész. Majd a képes albumba lesznek róla képek.

Első látásra kicsinek éreztem a gátat, a filmekből én nagyobbra számítottam. Igaz így elég óriási magyar viszonylatokban. A gáton nem lehet megállni, előtte van egy parkolóház, illetve utána egy-egy kanyarban kisebb parkolók. Mi egy kanyarban álltunk meg feljebb.


A gátnak egyébként van egy látogató központja, le lehet menni, megnézni hogy is működik. Én még nem voltam lent, pedig nagyon szerettem volna megnézni, de kétszer ugye nem magához a gáthoz indultunk. Volt egy harmadik alkalom is amikor csak úgy megnéztük a gátat, de akkor meg már látogatási idő után érkeztünk. :( Sebaj majd legközelebb lemegyek. :)
Érdekessége még a gátnak, hogy az egyik oldalán Nevada, a másikon már Arizona állam van, szóval a gáton megy keresztül az államhatár.

Második alkalommal felülről láttuk, helikopterből 2009, akkor már jobban kész volt az elkerülő híd is, majd ti is megnézhetitek a különbséget a képeken.

Harmadik alkalommal 2010-ben pedig autóval mentünk el, még 3 barátunkat vittük, akik addig nem látták a gátat. Akkor keresztbe sétáltunk rajta, és a híd is már majdnem kész volt.

Na de, az autós kirándulás célállomása előtt még megálltunk egy tipikus western filmekben látott csehónál, ahol elvileg wc-re mentünk volna, de én inkább tartogattam még. :)
A Grand Canyon nyugati oldalához igyekeztünk, ugyanis ott található a Skywalk. Az odavezető út szó szerint rögös volt, ugyanis nem építettek még a mai napig sem rendes utat. Nem egy autót láttunk ott lerobbanva, illetve a mi buszunk is kicsit szétesett a végére. :)
A Skywalk egy létesítmény, ami előtt le kell parkolni a kocsit, mert onnantól buszok visznek tovább. Először egy úgynevezett Sas-sziklánál szálltunk le, ahol ebédeltünk is. A kaja nem volt valami jó, úgyhogy jól tettem, hogy csomagoltam magunknak egy kis péksütit. :) És az üdítők környéke is tele volt darázzsal. Itt volt két kiugró szikla, amire mondták, hogy ne nagyon menjünk ki, hacsak van még célunk az életben, ennek ellenére nagyon sokan ugráltak ott. Kerítések nincsenek, szóval tényleg bármi megtörténhet.

Majd teli pocival mentünk a Skywalkhoz. Ennek a lényege, hogy kinyúlik a sziklák felé és átlátszó padlója van, vagyis látni alattunk a mélységet.

Párom kicsit tériszonyos, de nekem meg se kottyant a "semmi" felett járkálni. :) Táskát, fényképezőt nem lehet bevinni, vannak csomagmegőrző szekrények, illetve fémdetektoros kapu is. Hogy miért? Egyrészt, hogy az ember ne szemeteljen, másrészt van a Skywalkon egy fotós, aki megörökíti, hogy ott voltatok és utána jó drágán meg is lehet venni a képet. Mi nagyon ritkán kérjük csak, hogy fotózzanak le ilyen helyeken, mert úgyse vesszük meg. Az élmény persze felejthetetlen, és szívesen visszamennék még oda.
A Skywalk oldalát pedig érdemes megnézni! Itt találjátok: Skywalk.
Ja igen, kikkel találkoztunk fent a Skywalkon? Magyarokkal!! Szintén milyen kicsi a világ. Akik voltak oly kegyesek, habár nem kérdeztük, de elmondták, hogy körútra jöttek a nyugati partra. :D

Innen a központig vissza még lett volna egy állomás, ahol barbeque vacsit kaptunk volna, de kihagytuk és mentünk vissza a turista vezetőnkhöz. A grand Canyontól vissza már csak a szállodánál álltunk meg. Az út nem volt rövid 4-5 óra, én kicsit aludtam is közben.

2009-ben helikopterre szálltunk és úgy néztük meg a Hoover gátat és a Grand Canyont. Ez is elég nagy élmény volt, de közel se éreztem magam biztonságban a helikopteren még ha tapasztalt is volt a pilóta. Amikor valami úgy fordul, hogy teljesen az oldalára dől, téged pedig egy ajtó választ el attól, hogy a mélységbe zuhanj, hát nem tudom, nem kellemes érzés. :)

Az odaút kb. fél óráig tartott, majd leszálltunk egy helyen.


Itt kaptunk ebédet és 2 dl pezsgőt. :) A földön is kb. fél órát töltöttünk. Nagyon sokan voltunk itt, tízen mentünk összesen, még se volt olyan hangulata, mint az autós túrának. Az hosszabb is volt, több időnk volt körül nézni. Úgyhogy ha választanotok kell a két túra között én mindenképp az autósat ajánlom.



Képek délután jönnek majd, ugyanis ahhoz gépet kell váltsak. :)

Hogy tetszett a beszámoló?

1 megjegyzés:

  1. hú, nagyon durva ez a skywalk! Szép kis helyen jártatok, talán egyszer én is eljutok ide. :D

    VálaszTörlés