2011. június 7., kedd

Beszámoló - Oahu szigettúra

Szeretem az olyan túrákat, ahol viszik az embert, nem kell semmit szervezni, csak hallgatni a történeteket és nézni. Ez is ilyen volt. Reggel fél 9 körül felszedtek minket a szálloda előtt és este 10-re értünk vissza.
Hawaii 8 nagyobb szigetből áll, Oahun van a főváros, Honolulu.
A túra nagy vonalakban 10 megállóból állt keresztül a szigeten (mi néhányat kihagytunk, gondolom időhiány miatt), majd olyan 1 körül értünk oda a Polinéz kulturális centerhez. Itt a polinéz szigeteknek külön-külön van egy területe, ahol bemutatják a szokásaikat, végül pedig fél 8kor egy fantasztikus show kezdődött egy nagyobb színház félében.

1. Első megállónk egy kilátóhoz vezetett, állítólag Amelia Erhartnak van itt állítva emlékmű, bár ezt nem találtuk meg. ( 1934-ben Hawaiiról átrepült Kaliforniáig. Ez az út a mai utasszállítókkal 5 és fél óra. )
Egy kis ízelítő abból, hogy milyen kilátás várt ránk a következő néhány órában:

(Anya ilyen az óceán! :) )

Itt 10 percet tölthettünk, kb. 15-en voltunk a buszon egyébként.

2. A második megálló a Halona Blow Hole-nál volt. A blowhole nem más, mint a bálnák feje tetején lévő légzőnyílás, ahol kifújják a vizet. Itt nem bálna van, hanem egy képződmény, amiből ha megtelik vízzel, szintén magas oszlopban tör ki egy kis nyíláson. Képekkel ezt nem tudom nektek jól visszaadni.
A kilátás megint csak fantasztikus volt, gyönyörű színei voltak az óceánnak, a világostól a sötétkékig.


3. Makapuu kilátó és világítótorony

Itt leginkább a Manala, vagyis Nyúl-szigetet tartottam érdekesnek megemlíteni, ami nem az alakja miatt kapta a nevét, hanem mert 1994-ig nyulakat neveltek a szigeten. Azért vetettek véget a nevelésüknek, mert nagyon rombolták az őshonos környeztet, és sok madár ezen a szigeten költ. A galériában lesz majd kép a világítótoronyról is.


4. Pali kilátó

Ez már a sziget belsejében, erdős részen található, érezhető is volt a hőfokon. Nagyon erősen fújt a szél, és fáztunk is rendesen. Ami meglepett, az első, amit a buszról leszállva láttunk, nem más volt, mint egy csirke. Aztán felállt és kijött alóla vagy 10 kiscsibe. :) Volt jó pár kakas is még és több tyúk, kiscsibékkel, fogalmunk sincs, hogy hogy kerültek ők oda, vagy az erdőben élnének? Mindenesetre a buszsofőrök dobáltak nekik magokat. Pár lépés, és máris a városra néztünk le, óriási hegyek között.
Ez a kilátó tanúja volt Hawaii egyik legvéresebb csatájának, Kamehamea I 1795-ben a Hawaii Nagy szigetről hajózott ide 10000 ezer katonával miután bevette már Mauit és Molokait (mind a 4 sziget Hawaiihoz tartozik ma). Kalaniküpule vezette az Oahu sziget csapatát, és a hátrálásuknak ez a hegyvonulat vetett véget. Több, mint 400 katona esett le innen, és ért földet 305 méterrel lejjebb.
A part felől jövő szél, nagyon erősen felfele áramlik a hegy lábától. A vezetőnk mesélt egy történetet, miszerint egy lány annyira el volt keseredve egy fiú miatt, hogy fogta magát és kiugrott. Azonban nem halt meg, ugyanis a szél visszarepítette a kilátóra. És azt is elmondta még, hogy itt látta életében először az anyósa bugyiját, aki szoknyában érkezett a kilátóhoz... :)


5. Dole Plantation - ananász farm

Ha azt mondják nekem, hogy Dole nekem a banán jut eszembe, pedig ananászt és epret, és még sok más gyümölcsöt is termel ez a cég. James Drummond Dole 1899-ben érkezett a szigetre. Nem ő volt az első, aki ananászt termelt itt, de ő fedezte fel a benne rejlő lehetőséget, és lett ismert Ananász királyként egész Amerikában. Az első konzervgyár már 1901-ben működött is. 1930-ra Hawaii a világ ananász főrvárosa lett. Ekkor a vállalat évente több, mint 200 000 tonna ananászt gyártott. 1940-ben már 8 cég foglalkozott Hawaiion az ananásztermesztéssel. James Dole 1958-ban hunyt el, 80 évet élt.
Tegye fel a kezét, aki azt hiszi, hogy az ananász fán terem. Ha van ilyen köztetek, akkor az téved, ugyanis földi gyümölcs. (Na jó, én is csak a Farmvilleből tudtam... :) )
Nagyon sok fajtája van, itt a látogató centrumba kis 1*1 méteres kockákba ültettek belőlük, de amikor haladtunk tovább a busszal láttuk, hogy mekkora is valójában egy ilyen farm. Vagyis nem láttuk, mert egyszerűen nem volt vége semerre sem!


6. Következett volna egy megálló az északi parton, ami kimaradt. Ezt nagyon sajnáltam, ugyanis annyira gyönyörű partok voltak itt, hogy az nem igaz. És azt is sajnáltam, hogy az utolsó előtti napra hagytuk ezt a túrát, ugyanis elmondta a buszsofőr, hogy jön erre busz Honoluluból és 2,5$ mindössze a jegy... A sziget egyébként 45 perc alatt átszelhető, tényleg nem nagy.

7. Polinéz kulturális center

Körülbelül fél 2-re értünk ide. Fél 6-tól volt vacsora, úgyhogy addig volt időn itt bolyongani. A center a következőképpen néz ki:


6 szigetnek van kis faluja : Samoa, Aotearoa, Fiji, Hawaii, Tahiti, Tonga. Marquesas-t nem láttuk, mert átalakítás miatt itt volt az egyik csoportnak a vacsora. Rapa nuinál pedig csak 4 darab kőszobrot találtunk.

A falukban bemutatók mentek, Samoan megmutatták, hogy törik fel a kókuszdiót, ami nem csak az a kis barna szőrös golyó, amit mi jól ismerünk, hanem annak van egy nagyobb zöldes héja is! Illetve a pálmafára mászást, ami teljesen sima. Hawaiion arról, hogy milyen eszközöket használtak például a zenékhez, Tahatin hula táncot tanítottak a nőknek, Tongán pedig doboláshoz hívtak 3 önként jelentkezőt a közönségből. Minden ott dolgozó nagyon jókedvű volt, a bemutatók is jó hangulatban teltek, én nagyon élveztem. Viszont úgy végig szaladtunk az egészen, hogy a felépített házakba nem nagyon néztünk be, 1-2-be azért sikerült, majd ott lesz a képek között. Félidőben volt egy show a vízen. Kis tutajokon jöttek a már említett szigetek népviseleteiben a lányok és fiúk, és táncoltak a közönségnek.


5 órakor már mindenki odagyűlt a vacsorázó helyhez, ami szintén egy ilyen féloldalas helység volt, elől színpaddal, ahol zenészek voltak és többen táncoltak meg énekeltek is a vacsora alatt. Büfé vacsora volt, a rendszer úgy nézett ki, hogy első körben a lent ülők mehettek a legfelül található ételekhez, majd úgy szépen sorban irányították az embereket. A vacsora alatt mi ittunk két shake-et, amit ilyen formában kaptunk meg:


A vacsora és a show között még elég sok időnk volt, kb. 45 percen át unatkoztunk, de megérte. Nem szoktunk színházba járni, meg tulajdonképpen mozin kívül sehova, de ez a bemutató annyira tetszett, és úgy át tudtam élni (talán amiatt, mert én is táncoltam 9 évig, igaz csak a szülőknek tartottunk évente egy bemutatót :) ), hogy kétszer még pityeregtem is. Az előadás alatt nem lehetett videózni, se fotózni. Nyitott volt a színpad, a nézőtér viszont fedett. A környezetet úgy építették meg, hogy elől homok volt, vagyis a nézőtér volt a tenger, hátrébb pedig barlangok, fák, erdők és még egy vulkán is volt. Vízesést és vulkánkitörést is szimuláltak.


A darab neve Há - Breath of life, vagyis az Élet lélegzete (?).
A darab kezdetén egy férfi és egy terhes nőt elűz a természet a hazájukból, így hajóra szállnak és Tonga partjain kötnek ki. A helyik üdvözlik a párt, és nem sokkal később megszületett Mana. Házat építettek a családnak, majd Hawaiion folytatódik a történet, ahol a kisfiú növekedni kezd. Ahogy Mana növekszik Aotearoa-n megtanul vadászni. Mikor felnőtt tovább hajózik, hogy tanuljon, megismerje a világot és Samoa-n köt ki, ahol a szerelmet is megtalálja. Miután elnyerte a samoaiak bizalmát, tovább hajózik a lánnyal, és Tahitin építenek házat maguknak. Fiji pedig úgy láp a képbe, hogy megtámadja Samoa-t, megölik Mana apját, aki később szellem formájában visszatér, mikor Mana és Lani gyermeke megszületik.
Hát nagyjából ez az Élet. :)

Nekem nagyon tetszett, már sajnálom, hogy nem vettük meg a cd-t a műsorról.

Ezután visszatértünk a buszhoz és indultunk haza. Nagyon elfáradtunk, de megérte.

Még egy lezárást írok majd Hawaiiról, utána pedig Los Angeles következik. :)

1 megjegyzés: